Az élet olyan, mint egy jó póker parti. A létezés asztala körül sokan ülnek. Isten, a teremtő osztja a lapokat. Kezünkbe nyomja a játék lehetőségét, a tapasztalást. A nyersz vagy elbuksz lehetőségét. Az álarcokat, a blöfföket, a csalást és a játék sava -borsát. Ő a játék vezető, a bankos, aki hol kifizeti a nyereményt, hol elveszi azt is, amit már majdnem megnyertünk. A játék lényeg nem más, mint a játék. Vannak, akik a lapok láttán egyből feladják, és felállnak az asztaltól. Helyettük mások ülnek le. Az életben vannak olyanok, akik soha nem kockáztatnak semmit. Örülnek, hogy az asztalhoz jutottak, és szorgosan „légtornásznak” a lapokkal. Vannak ,akik az első perctől kezdve nagy játékosok, és profin blöffölnek. Hazudják azt, ami nem is létezik, mindezt megrendezetten pókerarccal. El tudják adni magukat az asztalnál ülő társaságnak. Bár blöffölnek, de mindenki beveszi. Ő az, aki mindent megtesz, hogy fel ne fedjék a pókerarc mögötti hazugságait. Olyan jól csinálja, hogy már maga is elhiszi, hogy igaz.
Aztán vannak, akik kis tétben játszanak, épp csak be-be dobnak valamit, a biztosra menők, akik soha nem játszanak nagy tétben. Ők nem kockáztatnak, mert sokáig akarnak játszani. Inkább lemondanak arról, hogy nagyot kaszálhassanak. Végül vannak azok, akik minden bátorságukat összeszedve All-in-t kiáltanak. A mindent vagy semmi alapon. A játék így vagy úgy, de játék, és mindig jönnek újak, akik játsszák. Mindegy hányan dobták be a lapot addig. Az élet már csak ilyen. Minél többet ülsz Isten játék asztalánál, annál jobban megtanulsz játszani. Már nem félsz egyből feladni. Átmész a hazugságok póker arcán is, mert rájössz, a hazugságok magad és mások felé, már nem tesznek boldoggá, akár mekkorát is nyerhetsz vele. Akkor is tudod valójában nem is nyertél, mert nem voltál őszinte magadhoz sem. Végül eljutsz arra a pontra, hogy már nem érdekel mit veszíthetsz, mert nyerni akarsz, de nagyon. Ezért mindent megteszel. Utoljára, de úgy igazán. Egyszer csak összeszeded a bátorságod, és All-int kiáltasz Istennek. Jó lapokat kapsz, ezért mindent te viszel. Az elméd azt hiszi, hogy bármit megtehet, és nem számít semmi, nyerő vagy. De ekkor jön az, hogy elbuksz.
Bátor voltál, mertél, de elbuksz. Azt hiszed vége a világnak, borul minden. Minden vagyonod ami addig nagyon számított, minden értéked, testi-lelki-szellemi értéked Isten játék asztalának közepén van. Egyszer csak a játék mester egy mozdulattal felfedi a lapokat és visz mindent, ami addig a tiéd volt. Vesztettél! Ott, akkor azt érzed, mindened oda. A játék teljesen lecsupaszított, kifosztott. Dühös vagy ,mert ,hogy lehettél ennyire buta, hogy játszottál. Akkor azt hiszed, hogy mindennek vége. Felállsz az asztaltól, nincs semmid. Nézed, és továbbra sem érted, miért mentél bele a játékba. Aztán még messzebb sétálsz. Egyszer csak fellélegzel. A régi terhek lehullanak, és bár egy perccel ezelőtt azt hitted elvesztettél mindent, vége az életednek. De a minden nem más volt, mint az álarcok, a sallangok, az elme akarása, csupa-csupa réteg, ami nem te vagy igazán. Ahogy távolodsz a játék illúziójától, rádöbbensz, hogy nem vesztettél semmit, SŐT. Mert megtalálhattad ezek nélkül végre ÖNMAGAD…
(H.V.E)
kép forrása: pinterest.com
